Sziasztok.!!
Igaz, hogy nincs meg az 5 komi, de már nem tudtam várni, és én se várhatom el, hogy az elején már 5 komi legyen, ezért hoztam a folytatást. Ehhez viszont kéne a 3 komi. Nagyon örülök, hogy Mercíí komizott. Külön köszönöm neki. Hát akkor nem húzom-halasztom. Itt a rész.
Jó olvasást mindenkinek.!!! Puszii: Wiwii
Ez a reggelem is ugyan úgy kezdődött, mint a többi. Én nagyon korán kelő vagyok, így minden nagy eljárok futni az erdőbe. Ez ma sem volt másképp. Mivel a szüleim, nem nagyon nézik jó szemmel, ha a barátnőmmel, Beckie-vel találkozom. Sose értettem, hogy miért nézik le a szegényebbeket. Próbáltam már megbeszélni velük a dolgot, de nem engedtek a véleményükből, így titokban kell találkoznunk. Elővettem a telefonomat, és írtam neki egy sms-t, hogy elindultam. Nálunk ez megszokott dolog volt, hogy eljárunk futni. Nekem nagyon fontos, hogy formában legyek, ugyan is szeretek sportolni, de csak hobby szinten. Felkaptam magamra valamilyen futóruhát, én már indultam is. Próbáltam halkan lemenni a lépcsőn, de Maria a házvezetőnő észrevett. Szerencsére ő mindig falaz nekem, ha ilyen dolgokról van szó. Így megkértem, hogy mondja azt apumnak, hogy veszek pár új ruhát. Egyből rá is bólintott. Kimentem a bejárati ajtón, és futni kezdtem az erdő fele. Persze amikor megláttam Beckie-t, egy kicsit lelassítottam, és odakocogtam mellé. Gondoltam, hogy a futásból, végül beszélgetés lesz. Leültünk egy fához, és beszélgetni kezdtünk.
~ Hope háza ~
Ez a reggelem is ugyan úgy kezdődött, mint a többi. Én nagyon korán kelő vagyok, így minden nagy eljárok futni az erdőbe. Ez ma sem volt másképp. Mivel a szüleim, nem nagyon nézik jó szemmel, ha a barátnőmmel, Beckie-vel találkozom. Sose értettem, hogy miért nézik le a szegényebbeket. Próbáltam már megbeszélni velük a dolgot, de nem engedtek a véleményükből, így titokban kell találkoznunk. Elővettem a telefonomat, és írtam neki egy sms-t, hogy elindultam. Nálunk ez megszokott dolog volt, hogy eljárunk futni. Nekem nagyon fontos, hogy formában legyek, ugyan is szeretek sportolni, de csak hobby szinten. Felkaptam magamra valamilyen futóruhát, én már indultam is. Próbáltam halkan lemenni a lépcsőn, de Maria a házvezetőnő észrevett. Szerencsére ő mindig falaz nekem, ha ilyen dolgokról van szó. Így megkértem, hogy mondja azt apumnak, hogy veszek pár új ruhát. Egyből rá is bólintott. Kimentem a bejárati ajtón, és futni kezdtem az erdő fele. Persze amikor megláttam Beckie-t, egy kicsit lelassítottam, és odakocogtam mellé. Gondoltam, hogy a futásból, végül beszélgetés lesz. Leültünk egy fához, és beszélgetni kezdtünk.
- Figyelj Hope. Holnap este lesz egy tök jó buli Britney-nél. Mondd, hogy eljössz. - mondta reménykedve Beckie.
- Persze, hogy ott leszek. De képzeld, ma apuék elmennek valahova anyámmal. És egész nap egyedül leszek. Átjöhetnél mondjuk olyan 3óra fele. Medencézhetnénk egyet.
- De, ha lebukunk?
- Mondtam, hogy nem lesznek itthon. És majd Maria falaz nekünk. Ne aggódj.! Tartunk egy pikniket. Már mióta nem voltál nálunk. Én meg szinte minden nap ott vagyok.
- Jó akkor 3 kor. De most mennem kell. Mert anyu nemsokára megy dolgozni és vigyáznom kell az öcsémre.
- Jól van akkor várlak. - majd adtunk egymásnak három puszit, ahogy szoktunk, és visszakocogtam a házunkhoz. Láttam, hogy apu kint áll a teraszon, és valakivel beszél telefonon. Annyit értettem, hogy akkor holnap este. És letette.
- Szia apu. - köszöntem oda neki, és adtam az arcára egy puszit.
- Szia kincsem. Vásárolgattál? - kérdezte.
- Igen.
- És hova raktad amiket vettél? - kérdezte kíváncsi hangon.
- Megkértem, hogy küldjék utánam, mert elég sok mindent vettem. - most majdnem lebuktam. De szerencsére az eszem most sem hagyott cserben.
- Akkor jó, mert holnap este egy nagyon fontos embert hívtunk meg vacsorára. Szeretném, ha velünk tartanál. Számíthatok rád? - kérdezte, bevetve a bociszemeket, aminek sosem tudok ellenállni.
- Persze apu. - aztán eszembe jutott a buli. Ez se lesz egy könnyű este az biztos. - Mikor indultok?
- Most. Ha anyád elkészülne már. Ja tényleg. Ameddig nem vagyunk itthon, ne menj sehova ha kérhetnélek rendben? Majd este jövünk olyan 9óra fele. - abban a pillanatban toppant be anya.
- Rendben apu. Szeretnek titeket. jó szórakozást. - majd adtam mind a kettőjüknek egy-egy puszit, és felszaladtam az emeletre. Jó kis délutánunk lesz, az biztos. Előkészítettem mindent a piknikhez. Megkértem Mariat, hogy süssön nekünk valami finomat. Amikor már szinte kész voltam mindennel, az óramutató pont a tizenkettesen pihent. Még van 3 órám. Addig lemegyek pancsoni egyet.
Kiválasztottam két fürdőruhát. Számítottam arra is, hogy Beckie nem hoz. Én egy pink színűt vettem fel. Leszáguldottam a lépcsőn. Kimentem az udvarra. Majd nekifutásból belevetettem magam a medencébe. egy fél óra fürdés után azt vettem észre, hogy Maria beszélget valakivel. Nem láttam teljesen, hiszen nagyon távol voltak. megpróbáltam közelebb menni a medencébe. Kicsit sikerünk is. Láttam, hogy az illető ide akar jönni de Maria nem engedi. Egyre közelebb jöttek. Nem foglalkoztam vele. Majd elmegy. Úsztam még egy kört a medencébe. De a kíváncsiságom most is eluralkodott rajtam. Megint megnéztem, hogy ott-e vannak még. De már csak Maria-t láttam. Biztosan elmehetett. Még egyszer körbenéztem, hogy tényleg nincs-e a közelben..
- Te kit keresel? - hallottam meg egy számomra ismeretlen hangot.
- Nem mind 1 az neked ? - kérdeztem elég flegmán. Amikor megfordultam, láttam, hogy ő az aki ott beszélgetett Maria-vel. Nagyon ismerősnek tűnt. Ha nem lenne rajta a napszemüveg, lehet, hogy be tudnám azonosítani, de így nemigazán.
- Felismersz? Vagy bemutatkozzak.
- Mért ismernélek fel? Én nem kell bemutatkozni inkább mondd meg, hogy mért jöttél.
- Miért vagy ilyen morcos cica? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
- Nem vagyok morcos. Csak nem szeretem az ilyen nagyképű taplókat, mint te.
- Ez most nagyon fájt. - erre én csak szemet forgattam. - Te vagy Mr. Nadia lánya? - kérdezte meglepetten.
- És ha igen?
- Hát akkor biztos, hogy nem hasonlítasz az apádra.
- Nem is ismersz.
- Hát elég eltölteni veled 2 percet, és már is tudom, hogy milyen kis harapós cica vagy.
- Egyeltalán nem vagyok harapós.!! - Ő összekulcsolta a kezeit. - Na jó talán egy kicsit. Demostmár elmondanád, hogy miért jöttél ?
- Mr. Nadiat keresem. De ha már így hozta a sors te is tökéletesen megfelelsz nekem.
- Ne is álmodj róla. - odamentem a lépcsőhöz és kimentem a vízből. A számomra még mindig ismeretlen személy vetett rám egy elismerő pillantást. És csak megráztam a fejemet és továbbindultam.
- Most itt akarsz hagyni? - kérdezte szomorúságot színlelvén.
- Nagyon úgy látszik. - bólogattam.
- Pedig még szívesen nézegetnélek.
- Nemsokára itt lesz a barátnőm, és szeretnénk KETTEN egy pikniket tartani. - emeltem ki a ketten szót.
- Mi ketten? Benne vagyok.
- Hát barátom nem sok eszed van.
- Jól van most nagyon megsértettél. Inkább megyek, majd holnap visszajövök. De téged megtaláljalak. Ígérd meg, hogy itthon leszel.
- Oké, csak menj már. És ne bámulj így.
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de ha nekem azt mondják ne csináljam, annál jobban csinálom. Na de most már tényleg megyek, mert várnak. Szia Cica.
- Szia.!
Fogalmam sincs, hogy ki a fene volt ez. Valami dereng, de ha most kést nyomnának a torkomhoz se tudnám meg mondani, hogy ki volt ez. Lehet, hogy ismertem már valahonnan. Nem, nem hiszem. Biztos, hogy apu valamelyik gazdag haverja. Tuti valami híres pacsirta, vagy fogalmam sincs, de azt tudom, hogy elég nagy tapló. Úgy döntöttem, hogy bemegyek, megkérdezem Mariat, hogy mi van a sütivel. Szerencsére, pont a konyhában találtam. Nagyon finom illatok szálltak ki a helységből.
- Mi ez a mennyei illat? - kérdeztem, a konyhába érve.
- Amit kért kisasszony.
- Mondtam már, hogy ne kisasszonyoz.
- Rendben kisa..őő.. Hope.
Abban a pillanatban szólalt meg a csengő. Odarohantam az ajtóhoz, és kinyitottam. Nem ért nagy meglepetés. Beckie volt az.
- Szia. Gyere be.
- Szia. Na kezdhetjük a bulit?
- Persze. Menjünk fürödjünk egyet. Az előbb úgy is megzavartak.
- Ki?
- Majd elmesélem.
Persze ahogy már korábban gondoltam, Beckie, elfelejtett fürdőruhát hozni. Meg is mutattam neki, hogy melyiket készítettem ki neki. Nagyon örült a ruhadarabnak. Egyből magára is kapta. Mondtam, hogy ha ennyire tetszik neki, nyugodtam tartsa meg. Persze ő ellenezte, de végül belement. Megkértem Mariat, hogy hozzon ki nekünk valamit inni. Addig elmeséltem, hogy mi történt velem az elmúlt egy órában. Persze folyamatosan arra gondoltam, hogy ki lehetett ő. Nem mintha érdekelne, de azért valami mégis megfogott benne. Nem tudom, hogy mi. Tudom, hogy elég tróger módon viselkedett, de nem hinném, hogy ez az igazi énje. Vagy mégis? Hát már úgy is mind egy. Beckivel, elég jól kihasználtuk a lehetőséget, hogy a szüleim távol vannak. Ha itt lennének tuti nem engedték volna meg, hogy ugráljak a medencébe, vagy hogy a szökőkútba fürödjünk. Végül úgy döntöttünk, hogy kivessük a körmünket. Én fekete, és pink színt választottam. Megpróbáltuk, hogy fele-fele színű legyen. Nagyon elszaladt az idő. Már 8 óra is lehetett. Beckie ragaszkodott hozzá, hogy most már haza megy, mivel félt, hogy a szüleim észreveszik az ittlétét. Elköszöntem Beckietől, majd felmentem, és lezuhanyoztam, azután pedig a konyhába indultam.
- Maria. Készen van a vacsora?
- Természetesen, Hope.
- Köszönöm.
Maria, megterített nekem, majd vacsorám elfogyasztásához kezdtem hozzá. Amikor ezzel is végeztem, fogat mostam, és az ágyam fele indultam el. Levetettem, a selyemköntösömet, majd befeküdtem az ágyamba, és mély álomba szenderültem.
- Te kit keresel? - hallottam meg egy számomra ismeretlen hangot.
- Nem mind 1 az neked ? - kérdeztem elég flegmán. Amikor megfordultam, láttam, hogy ő az aki ott beszélgetett Maria-vel. Nagyon ismerősnek tűnt. Ha nem lenne rajta a napszemüveg, lehet, hogy be tudnám azonosítani, de így nemigazán.
- Felismersz? Vagy bemutatkozzak.
- Mért ismernélek fel? Én nem kell bemutatkozni inkább mondd meg, hogy mért jöttél.
- Miért vagy ilyen morcos cica? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
- Nem vagyok morcos. Csak nem szeretem az ilyen nagyképű taplókat, mint te.
- Ez most nagyon fájt. - erre én csak szemet forgattam. - Te vagy Mr. Nadia lánya? - kérdezte meglepetten.
- És ha igen?
- Hát akkor biztos, hogy nem hasonlítasz az apádra.
- Nem is ismersz.
- Hát elég eltölteni veled 2 percet, és már is tudom, hogy milyen kis harapós cica vagy.
- Egyeltalán nem vagyok harapós.!! - Ő összekulcsolta a kezeit. - Na jó talán egy kicsit. Demostmár elmondanád, hogy miért jöttél ?
- Mr. Nadiat keresem. De ha már így hozta a sors te is tökéletesen megfelelsz nekem.
- Ne is álmodj róla. - odamentem a lépcsőhöz és kimentem a vízből. A számomra még mindig ismeretlen személy vetett rám egy elismerő pillantást. És csak megráztam a fejemet és továbbindultam.
- Most itt akarsz hagyni? - kérdezte szomorúságot színlelvén.
- Nagyon úgy látszik. - bólogattam.
- Pedig még szívesen nézegetnélek.
- Nemsokára itt lesz a barátnőm, és szeretnénk KETTEN egy pikniket tartani. - emeltem ki a ketten szót.
- Mi ketten? Benne vagyok.
- Hát barátom nem sok eszed van.
- Jól van most nagyon megsértettél. Inkább megyek, majd holnap visszajövök. De téged megtaláljalak. Ígérd meg, hogy itthon leszel.
- Oké, csak menj már. És ne bámulj így.
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de ha nekem azt mondják ne csináljam, annál jobban csinálom. Na de most már tényleg megyek, mert várnak. Szia Cica.
- Szia.!
Fogalmam sincs, hogy ki a fene volt ez. Valami dereng, de ha most kést nyomnának a torkomhoz se tudnám meg mondani, hogy ki volt ez. Lehet, hogy ismertem már valahonnan. Nem, nem hiszem. Biztos, hogy apu valamelyik gazdag haverja. Tuti valami híres pacsirta, vagy fogalmam sincs, de azt tudom, hogy elég nagy tapló. Úgy döntöttem, hogy bemegyek, megkérdezem Mariat, hogy mi van a sütivel. Szerencsére, pont a konyhában találtam. Nagyon finom illatok szálltak ki a helységből.
- Mi ez a mennyei illat? - kérdeztem, a konyhába érve.
- Amit kért kisasszony.
- Mondtam már, hogy ne kisasszonyoz.
- Rendben kisa..őő.. Hope.
Abban a pillanatban szólalt meg a csengő. Odarohantam az ajtóhoz, és kinyitottam. Nem ért nagy meglepetés. Beckie volt az.
- Szia. Gyere be.
- Szia. Na kezdhetjük a bulit?
- Persze. Menjünk fürödjünk egyet. Az előbb úgy is megzavartak.
- Ki?
- Majd elmesélem.
Persze ahogy már korábban gondoltam, Beckie, elfelejtett fürdőruhát hozni. Meg is mutattam neki, hogy melyiket készítettem ki neki. Nagyon örült a ruhadarabnak. Egyből magára is kapta. Mondtam, hogy ha ennyire tetszik neki, nyugodtam tartsa meg. Persze ő ellenezte, de végül belement. Megkértem Mariat, hogy hozzon ki nekünk valamit inni. Addig elmeséltem, hogy mi történt velem az elmúlt egy órában. Persze folyamatosan arra gondoltam, hogy ki lehetett ő. Nem mintha érdekelne, de azért valami mégis megfogott benne. Nem tudom, hogy mi. Tudom, hogy elég tróger módon viselkedett, de nem hinném, hogy ez az igazi énje. Vagy mégis? Hát már úgy is mind egy. Beckivel, elég jól kihasználtuk a lehetőséget, hogy a szüleim távol vannak. Ha itt lennének tuti nem engedték volna meg, hogy ugráljak a medencébe, vagy hogy a szökőkútba fürödjünk. Végül úgy döntöttünk, hogy kivessük a körmünket. Én fekete, és pink színt választottam. Megpróbáltuk, hogy fele-fele színű legyen. Nagyon elszaladt az idő. Már 8 óra is lehetett. Beckie ragaszkodott hozzá, hogy most már haza megy, mivel félt, hogy a szüleim észreveszik az ittlétét. Elköszöntem Beckietől, majd felmentem, és lezuhanyoztam, azután pedig a konyhába indultam.
- Maria. Készen van a vacsora?
- Természetesen, Hope.
- Köszönöm.
Maria, megterített nekem, majd vacsorám elfogyasztásához kezdtem hozzá. Amikor ezzel is végeztem, fogat mostam, és az ágyam fele indultam el. Levetettem, a selyemköntösömet, majd befeküdtem az ágyamba, és mély álomba szenderültem.
Sziia.
VálaszTörlésBocsi hogy csak most.. A hâz gyönyörű! *-*
a fejezet is jò! :D
De ki volt az a sràc? Roni?
Na most aztàn nem tudni.semmit.. :P
Hoz hamar folytatàst!!
Puszii.*