# Hope Életének Története: Chapter 2 ~ 1.rész~

 Sziasztok. 

Tudom, hogy nincs meg még a 3 komi de én már nem bírtam várni. Remélem , hogy komizni fogtok, és olvasni fogjátok a történetemet. 

Nem sok visszajelzés érkezik, hogy milyen a blog de bezárni azt nem fogom.

 Jó olvasást. ! Puszii : Wiwii

Hope

Reggel arra ébredtem, hogy a barátnőm hív telefonon. Még jó is, hogy felhívott, mert különben el aludtam volna. Vagyis, el is aludtam. Ez érthető  volt, hiszen tegnap miután elaludtam, Maria bejött a szobámba, ráadásul alva járva. Nekem fogalmam se volt, hogy küldjem vissza a szobájába mert semmire se reagált amit mondtam neki. Azután nagy nehezen kitessékeltem a szobámból, de hiába volt. Utána se tudtam el aludni. Egész végig azon a srácon járt az eszem aki tegnap itt volt. Ne, hogy félre értsétek, nem tetszek, meg semmi ilyesmi, csak kíváncsi vagyok, hogy ki lehet az.

Felvettem a telefont.

-           - Szia.

-           -  Szia. Csak ezért hívtalak, mert ma nem mentem futni. De gondolom, már észrevetted,hogy nem voltam ott.  – magyarázkodott, persze nem értettem mert én se mentem el.

-          -  Nem. Én se voltam. Elaludtam.

-          -  Akkor jó. – hallottam a megkönnyebbülést a hangján.

-          -  Figyel. Nem akarsz eljönni  velem wellnessezni egyet?

-          -  Hope. Tudod, hogy nekem erre nincs pénzem.

-          -  Jó, de most lesz a szülinapod. Adhatnám elő ajándéknak.

-          -  A szülinapomig van még 2 hónap.

-         - Mondom elő ajándék.

-         -   Jól van, meggyőztél.

-         -  Akkor 10-re oda megyek. 

Azzal le tettem a telefont. Lementem, és a dolgozószoba felé vettem az irányt. Tudtam, hogy aput ott mindig megtalálom. Úgy is volt, ahogy gondoltam. Apu ott ült a gép előtt. Odaszaladtam hozzá, és megöleltem. Elmondtam neki, hogy ma el szeretnék menni egy wellnessbe. Egyedül nem akarta, hogy menjek, ezért rám sózta Lindsey-t. Nem örültem neki, de apu úgy tudja, hogy a legjobb barátnők vagyunk, és Lindsey is. Persze nincs vele semmi bajom, de nem nagyon szeretem az ilyen beképzelt embereket. Nem tudtam, hogy megoldani a dolgot, ezért felhívtam Beckie-t, hogy Lindsey is jön. Persze ők ki nem állhatták egymást. Azt terveltük ki, hogy 10-2-ig Beckie-vel leszek. Utána pedig, Lindseyvel. Tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű mulatság de már nagyon rég nem voltam fürdőbe. Mivel Beckie nem nagyon szereti a wellnesst, vele elmegyek egy aquaparkba. Lindsyevel, pedig egy wellnessbe. Igen. Így lesz a legjobb.

Cristiano

 - Édesem. Nem megyünk el valahova kikapcsolódni egy kicsit? - kérdezte Irina. 

 - De persze elmehetünk. - adtam választ a kérdésére. - De, hova akarsz menni ? 

 - Mondjuk a kedvenc helyünkre? Tudod abba a wellnessbe. 

 - Nem drágám, az csak a TE kedvenc helyed. Én jobban szeretem az izgisebb dolgokat. 

 - Jó akkor mit szólnál hozzá, ha délután elmennénk a wellnesbe, az előtt meg azt csinálunk amit te akarsz. 

 - Hát ez most nem fog összejönni édes. Mennem kell edzésre de 1kor elmehetünk arra a helyre, ahova te annyira szeretsz járni. 

 - Rendben. Akkor, majd itt várlak. De ne késs. 

 - Megpróbálok. De most tényleg mennem kell mert el fogok késni. - megcsókoltam, majd siettem ki a kocsihoz.
 Nem haza jöhettem volna már 11kor is, de semmi kedven nem volt a nyavajgását hallgatni. Örültem neki, hogy elmegyünk egy kicsit kikapcsolódni, de nem éppen vele, és nem éppen oda. Na mind egy. Már megígértem. Valahogy majd túlélem. Ráadásul este még valahova mennem is kell. José intézett valamit, amin muszáj ott lennem, mint csapatkapitány. Nem tudom, hogy mért fontos ez, de azt mondta, hogy egy embert el kell vinnie, és én leszek az az ember. Észre sem vettem, de már a stadionnál jártam. 

Hope

Még gyorsan lefürödtem , az indulásunk előtt. A hajamat, megszárítottam, majd begöndörítettem. Egy táskába belepakoltam a fürdőruhámat, és az Iphone-t. Aputól kértem pénzt, és azt is 

beleraktam. 

Még lementem reggelizni. Persze, még nem döntöttem el, hogy mit vegyek fel. Észrevettem, hogy tegnap nem mostam le a körömlakot, így anyuék előtt, a kezemet nem igazán mutattam. Reggeli után ideje volt eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Nagy volt a ruhatáram  de sose tudtam egy könnyen eldönteni az az napi viseletemet.  

Úgy döntöttem, hogy amikor Beckievel találkozom. akkor egy egyszerű pólót, egy rövidnadrággal veszek fel. Beckie, nem szereti, ha valami nagyon kiöltözik. Cipőnek is, csak egy converse cipőt választottam. Anyuék elé nem állhattam így ezért azt láttam helyesnek, hogy a kocsiban öltözöm át. 

Amikor Lindseyvel találkozom, akkor pedig egy vajszínű szoknyát veszek fel. És amikor a házból kilépek, akkor is ezt fogom viselni. Hát én inkább a kényelmes ruhákat szeretem hordani, de kiöltözni is imádok. Amire elkészültem, már csörgött is a telefonom. Gondoltam, hogy ki az, de azért rápillantottam a képernyőre. Nem tévedtem. Beckie volt az. 

 - Szia. Mikor jösz? - kérdezte a vonal túl oldaláról. 

 - Szia. Már is indulok. Te legyél kész. Oké? 

 - Jó. Akkor várlak. Szia.!

 - Szia.!

Lementem a lépcsőn, és elköszöntem anyuéktól. Beszálltam a fekete BMW-mbe, és elhajtottam. Egy kis kocsikázás után, meg is érkeztem a célállomásra, ami ez esetben Beckie háza volt. A ház elé parkoltam, és becsengettem. Nem is kellett sokat várakoznom. Beckietől elvettem a cuccát amit hozott a kezében. Láttam, hogy nem nagyon bírja.

 - Szia. Húú.. De erős vagy. - mondta miközben átadta a csomagot. 

 - Szia. De te mit pakoltál ebbe. Elég nehéz. 

 - Hát csak pár cuccot ami szükséges lehet. 

Beckie, mindig is ügyelt mindenre. Én nem ilyen vagyok. Csak megyek a vak világba, és mindig azt mondom. Majd lesz valahogy. Ahogy beültünk a kocsiba, elindítottam a kedvenc számomat.  Gusttavo Lima - Balada Boa

Beckie ki nem állhatta ezt a számot. Nem szerette a portugál nyelvet, én viszont nagyon is. Egy időben el kezdtem portugálul tanulni, de abbahagytam. Nem is tudom, hogy mért. Apunak volt Portugáliában egy Hotelje. Kiskorunkban, mindig ott voltunk Lindseyvel. Aztán, mivel apu Mdridba,építtetett hoteleket, vissza költöztünk. Lindseyvel azóta is jó a kapcsolatunk. Már vagy 4szer újra kezdődött a szám mikor Beckie megkérdezte, hogy nem-e unom még. Én persze azt feleltem, hogy nem. Még 10 perc utazás után megérkeztünk, Beckie szerencséjére. Az enyémre nem nagyon. Én még hallgattam volna a zenét. 

Amikor megvettük a jegyeket, és bementünk, nagyon ürültem, hiszem imádtam a csúzdákat. Tudtam, hogy nagyon jól fog telni ez a nap is.