# Hope Életének Története: Chapter 2 / 2. rész /

Sziasztok.!

Biztos feltűnt, hogy 2 részre osztottam a második fejezetet. Ez azért van mert nem volt időm tovább írni a fejezetet ezért úgy döntöttem, hogy 2  részből fog állni. Örültem, hogy ehhez már több komim érkezett, mint az előző fejezethez. Most megírom a harmadik fejezetet is, de ezt még nem rakom fel. Nem rabolom tovább az időtöket. :)

Jó olvasást mindenkinek.! 

Pussz.:  Wiwii

 

Beckie:

Hihetetlen, hogy ez a Hope milyen vak. De nekem ez csak kapóra jön. Nagyon is. Mindig is egy ilyen gazdag barátnőt akartam, akit meg lehet vezetni. Igaz, hogy ez elég sok időbe telt de megérte. Most ő fizette a fürdőjegyeket. Meg majd be adom neki, hogy nincs pénzem kajára. Amilyen naív ki is fizeti nekem. Még egy gazdag haverját kell majd felszednem, és az életem csodás lesz. Senki nem nézné ki belőlem, hogy ilyen vagyok de ameddig csak a szüleim tudnak róla addig jó. Nem hagyhatom, hogy valaki romba döntse a tervemet. A legjobb barátnőjének tart. Már csak azzal a kis Lindseyvel kell vigyáznom. Nagyon nem szívlel a csaj. És ha jól tudom, még szóvá is tette Hopenak, hogy velem valami nincs rendben. Persze, hogy Hope nekem hitt de hiba volt. Mostanában, elég sok időt tölt azzal a kis csitrivel.  

Hope: 

Én egyből az öltöző fele tartottam, hogy át tudjak öltözni. Beckie jött utánam. 

 - Hope. Elég gáz, meg minden, de nem tudsz nekem venni itt egy fürdőruhát.? 

 - De persze, hogy tudok. Ez csak természetes. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Pont az öltözők fele van egy bolt. Ott majd nézünk neked valami csinosat. Megfelel? 

 - Persze, hogy meg. - egy elégedett mosoly ült ki az arcára. Nem foglalkoztam vele. Betudtam annak, hogy örül. 

Bementünk a boltba. Nagyon sok fürdőruha volt. Elég furán nézett ki de Beckie mindig az árat nézte meg először. Kiválasztotta a legdrágább fürdőruhát. Persze én nem ellenkeztem. Megvettem neki. Ma egy kicsit fura a csaj. Nem tudom. Lehet, csak velem van a baj. Mind egy. Nem is gondolkodtam ezen tovább. Már nagyon vártam, hogy menjünk csúzdázni. Az mindig a gyerekkoromra emlékeztet. Amikor még a család együtt ment mindenhova. Nem tudom hova tűnt az én régi kis családom..

Elég jól éreztem magam. De amikor megláttam egy személyt.. Megállt a szívverésem. Ott állt előttem teljes életnagyságban Sergio Ramos. Köpni nyelni nem tudtam. Nagyon szerettem őt kiskoromban. 

 - Szia kicsilány. - köszöntött. el se hiszem. Hozzám szólt?!

 - Nem vagyok kicsilány. De neked is szia. - köszöntöttem én is.

 - Nincs senki akivel le tudnák csúszni..És amúgy is olyan ismerősnek tűnsz. Nem csatlakoznál hozzám? 

 - Jó kifogás. De. Szívesen. 

Miután lecsúsztunk, elmentünk egy kis étterem szerüséghez. Beckiet, nem láttam sehol, de nem is érdekelt. Ma olyan más volt, mint szokott lenni. 

 - Milyen tiszteletlen vagyok. Sergio Ramos. - nyújtott kezet.

 - Hope Milena Nadia. - fogattam el a kézfogását.

 - És, mesélj magadról. - modta Sergio. 

 - Hát az hosszú lesz.. 

 - Nekem van időm.

 - Oké. Hát hol is kezdjem.. 

 - Mondjuk az elején?! 

 - Na nem mondod.. Hát Madridba születtem. A szüleim elég, hogy is mondjam, kényes fajtába tartoznak. Mindig megszabták nekem, hogy mit tehetek, és mit nem. Persze én mindig ellenkeztem de már beleuntam. A szüleim előtt úgy teszek mintha csak azt tenném amit ők mondanak. Azt akarták mindig, hogy legyen belőlem valami hasznos. Egyszer elvittek egy tehetségkutatóba. Nagyon szörnyű volt. El kellett énekelnem egy számot. Gusttavo Lima - Viva Intensamente című számát énekeltem. Nagyon szeretem a srácot még most is. De most nem ez a lényeg. Elkezdett egy csomó ember hívogatni. Mert elvileg leadták a tv-ben ahogy énekeltem. 

 - Akkor innen vagy ilyen ismerős. 

 - Lehetséges. Na de azóta már az "énekes karriere" kiesett a képből. Pedig azt szeretem is csinálni. Elkezdtem fűzni, hogy modell legyek. El is mentünk egy meghallgatásra. 2 hónapig modellkedtem, de nekem nekem való szakma volt. Azóta nem csináltam semmi értelmeset. 

 - Hát tehetséged az van. Mért nem használod ki? - értetlenkedett. 

 - Nem tudom. Énekelni szeretek de az már a rég múlt. 

 - Mit szeretsz még csinálni ?

 - Focizni. Imádok focizni. Persze a szüleim előtt meg se említem. Tuti kinyírnának. 

 - Te? Focizni ? Hát valahogy nem nézem ki belőled. 

 - Igen. Ez már nagyon sokan mondták.

Abban a pillanatban megszólalt a telefonja. 

 - Bocsi de ezt fel kell vennem. A csapatkapitány teres. 

 - Vedd csak nyugodtan. 

Csapatkapitány. Ja biztos az a majom Ronaldo. Most, hogy így szóba jött.. Nem az nem lehet.. Biztos csak összekeverem valakivel. Hirtelen arra gondoltam, hogy ő lehetett ott..de hamar elhessegettem ezeket a gondolatokat. Kizárt. Mit keresne ott ő? Sergio zökkentett ki gondolataimból. 

- Most hívott Cris. Azt mondta, hogy ma még lesz egy edzésünk. Lemondta a kis barátnőjével a találkát szóval ott kell lennem. Ne, hogy félre értsd. Nem Cris-t nem bírom, hanem a barátnőjét. -mosolygott. - Bár szerintem. Még Cris se nagyon szereti.. 

 - Akkor mért van vele? 

 - Nem tudom. De az ő dolga. Nem akarsz velem tartani? Be tudnálak mutatni pár haveromnak. És még van egy ajánlatom az énekes karriereddel kapcsolatban. 

 - De persze, csak szólok egy barátnőmnek. Vele kellett volna találkoznom. 

 - Őt is hívd el nyugodtan. 

 - Rendben. 

Küldtem egy üzit Beckienek. " Hol vagy ? Én megyek. Majd találkozunk. Csók. H. " 

Bementem az öltözőbe. A hajam ugyan úgy állt ahogy az előtt. Pedig még vizes is volt. Persze ha nem csinálok vele semmit, hagyom megszáradni akkor áll a legjobban. Felvettem a reggeli szoknyámat. Nem volt kedvem átöltözni. És most nem is tudom mért, de kényelmesebbnek találtam a szoknyát, magassarkúval. 

Felhívtam Lindsey-t, hogy 5 perc, és ott vagyok a házuk előtt mert változott a program.

Sergio, már kint várt a parkolóban. 

 - Lenne egy ki s kitérő. Ha nem baj. 

 - Dehogy baj.  -mosolygott. 

 - Oké. Akkor megyek elölt. - indultam el a kocsim felé. Szerencsére Sergio nem messze parkolt tőlem. 

 - Szép kocsi. - egy elismerő pillantást vetett a jármű felé.

 - Köszönöm. A tiéd se semmi. 

 - Köszi. Na de szerintem induljunk. 

 - Oké. Akkor gyere utánam. 

Beszálltam a kocsiba. Elindítottam a zenét a megszokott számot hallgattam. Közben énekeltem. Sergio-t nem láttam sehol se. Biztos le maradt. Oda értem Lindseyék háza elé. Nemsokára Sergio barátom is megérkezett. Igen. Aszt hiszem mondhatom úgy, hogy barátom. 

 - Drága. Neked nem tűnt fel, hogy 80-as tábla volt. 

 - Nem szoktam figyelni az ilyenekre. - mosolyogtam. 

 - Hát rám mész számít a csapat, szóval nem kéne összetörnöm magam. 

Nem sokára kilépett a kapun Lindsey. Nem tudom, hogy mit is láttam pontosan de nem is köszönt 3 puszival. Pedig azt szoktunk. Teljesen ledermedt amikor meglátta Sergio-t. Mondjuk nem csodálkozom rajta. De Sergio is Lindsey láttán. 

 - Sergio, Lindsey. Lindsey, Sergio. - mutattam gyorsan be őket egymásnak. Kezet ráztak, majd a kocsik felé vettük az irányt. 

 - Ez meg mi volt ? - kérdeztem, Lindsey-t. 

 - Nem tudom miről beszélsz. 

 - Ne add itt nekem az áll szentet. Messziről látszik, hogy bejön neked. 

 - Dehogy is. Nem tudom most tényleg, hogy miről habogsz itt nekem. Inkább énekelj nekem valami szépet. Tudod, hogy annyira szeretem mikor énekelsz. - próbálta elterelni a témát. 

Én elkezdtem énekelni a Viva Intensamente című dal. Ő láthatóan élvezte. Én is. Nagyon. Rég nem énekeltem már. Persze dudolgattam, meg énekelgettem, de így még nem, hogy alig lehetett hallani az eredeti számot. Abban a pillanatban láttam meg, hogy megérkeztünk a Santiago Bernabeu stadionba. Leparkoltam a kocsit. Megvártuk Sergiot. Természetesen megint előbb értem ide mint ő. Kiába. Szeretem a száguldozást. :) A portára mentünk. A portás egyből beengedett mikor meglátta, hogy Sergioval vagyunk. Sergio azt mondta, hogy elmegy átöltözik. Mi addig odamentünk a lelátóra. 

 - Lindsey. Én elmegyek, dekázgatok kicsit. 

 - Jaj ne csináld már megint ezt a fiús stílust. De mind egy, ha neked ez jó akkor menj. Én itt várlak. 

 - Oksa. Sietek. 

Lerohantam a lelátóról. Találtam ott egy csomó labdát. Kikaptam egyet belőlük. Levettem a magassarkúm. Odatettem a kispadhoz. Elkezdtem rugdosni a labdát. Nagyon jó érzés volt. Rég nem fociztam már. 

 - Nem szabad a fűre lépni. - amikor ezt meghallottam nagyon megijedtem. 

 - Elnézést, én csak.. - de amikor megfordultam..