Reggel a telefonom csörgésére keltem. Fogalmam sem volt, hogy hol csörög. Elkezdtem a földet tapogatni, és pár másodpercen belül rá is leltem a készülékre.- Haló? – szóltam bele a telefonba.- Szia. Gusttavo vagyok. Csak szólni akartam, hogy elmegyek. – jellemző. Még arra is lusta, hogy feljöjjön a szobámba szólni, hogy elmegy. – Ha van kedved gyere be hozzám. Próbán leszek. Tudom, hogy úgy se jössz be.- Hát igazából most nincs semmi dolgom. Az életbe először megnézek egy próbát. De ha nagyon unom magam eljövök.- Okés. Akkor várlak. Majd küldöm a címet sms-ben.- Jó. Szia.- Szia.
A készüléket az ágyamra hajítottam, majd én is az ágyamba dőltem de rájöttem, ha egyszer felkeltenek, sose tudok visszaaludni. Erőt vettem magamon és kikászálódtam az ágyból. Abban a pillanatban úgy éreztem én vagyok a világ legálmosabb embere. Fogalmam se volt, hogy hova menjek először. Reggelizzek meg? Vagy zuhanyozzak le? Végül az első mellett döntöttem. Elővettem egy tányért, majd a konyhapultra tettem. Odasétáltam a hűtőhöz és kikerestem belőle a tejet. Szerencsére találtam is. A tejet beleöltöttem a tányérba, majd a gabonapehely után kezdtem kutakodni. Meg is találtam. Jóízűen megreggeliztem, utána pedig indultam zuhanyozni. Nagyon jól esett amikor a forró cseppek végigszaladtak a testemen. A reggeli frissítő után a gardróbomhoz indultam. Rengeteg ruha foglalt ott helyet, mégis szinte sose tudom, hogy mit vegyek fel. Végül egy narancssárgás színű ujjatlan, és egy fekete csőnadrág mellett döntöttem. Választottam hozzá még egy fekete blézert. A hajamat kivasaltam, és tettem fel egy alapsminket ami nekem, egy kis szempillaspirálból, és szemceruzából áll. Nem szeretem nagyon túlsminkelni magam. Fő a természetesség. Szerintem azok a lányok a szebbek akik nem igazán sminkelik magukat. Bár a mai világban, nem igazán találni ilyent. A telefonom jelezte, hogy üzenetem van. Gondoltam, hogy a bátyámtól. A gondolatom beigazolódott. Ő küldte el, hogy milyen címre menjek. Előkerestem a kocsi kulcsom. Felvettem a fekete magas sarkúm. Kimentem a garázsba. Láttam, hogy a drága BMW-m ott áll. Imádtam azt a kocsit. Beszálltam, majd magamtól sose találnák el arra a helyre, ezért bekapcsoltam a GPS-t. Alig telt bele fél órába míg odaértem. Leparkoltam, majd kiszálltam a kocsiból. Odamentem a recepcióhoz. Azt láttam, hogy a recepciós nincs ott, de ott állt valaki. Gondolom ő is be szeretne menni. De aztán megszólított.- Ide nem lehet csak úgy besétálni. Ez egy próba.- Igen tudom.- Igaz, hogy nagyon dögös, de ez egy zártkörű próba.- Tudom de bent van a bátyám.- Hogy hívják?- Gusttavo Lima.- Persze.- Mondom. De nem épp neked fogok magyarázkodni. Hol a recepciós ?- Nem tudom. Elment valahova.Azzal én megfordultam, és előhalásztam az Iphonet a táskámból, majd a bátyám számát kezdtem el tárcsázni.- Szia. Én itt vagyok de valami bunkó nem akar beengedni.- Oké. Mindjárt kimegyek. Most úgy is szünet van.- Jó van. Szia.Visszamentem a recepcióhoz.- Csak nem a bátyádat hívtad?- De.Hogy ez mekkora egy bunkó. Esküszöm, hogy ennél bunkóbb ember nincs a földön. Szerencsére Megérkezett Gusttavo.- Na végre. – mentem oda hozzá.- Komolyan a húgod? – kérdezte tőle.- Igen. Ja tényleg. Neymar. A húgom Macey. Macey- Neymar. – mutatott be minket egymásnak.- Örültem. –mondta.- Hát az előbb nem úgy hangzott mintha örülnél nekem.- Jó bocsi, csak azt hittem, hogy valami rajongó vagy.- Te így szoktál bánni a rajongóiddal? – kérdeztem. majd furcsán néztem rá.- Nem, csak nem tudom mért voltam ilyen bunkó. Bocsi.- Semmi gond. – legyintettem egyet magam előtt.Nagyon hamar eljött az este. Egy csomó ember összegyűlt a stadionba. Televolt az egész. Neymaral elég jóba lettünk. Igaz, még csak ma találkoztunk, de úgy érzem, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk.
A koncertet nagyon élveztem.
A koncert után, elmentünk hozzánk vacsorázni. Mint már egyszer az mondtam Neymar nagyon rendes srác. Még az is lehet, hogy több lesz köztünk mint barátság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése