A koncert 1 hónapja volt. Aznap este ismertem meg egy mostanra már számomra fontos embert. Nagyon kedves, és figyelmes. Talán most már elmondhatom, hogy szerelmes vagyok. 2 hete annak, hogy egy párt alkotunk Neymaral. A bátyámnak eleinte nem nagyon volt ínyére a dolog de végül is belement, azzal az indokkal, hogy az én életem, az én döntésem. Ebben teljesen igaza van. Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy eldöntsem mit akarok, vagy mi lenne nekem a legjobb, és ez esetben azt látom legjobbnak, hogy Neymaral vagyok. Most éppen az Ipadomon hallgatom a zenéket. Eléggé unalmassá kezd már válni, ezért inkább keresgélek a neten. Itt minden a Real Madrid-ról szól? Tele van az internet a Real-al. Azonban egy hírre mégis felfigyelek. Nagyon meglepett a dolog.
Neymar Santos a Real Mardidhoz szerződtetik? Nem rég nyilatkozta José, hogy lehet mostanában még egy taggal bővül a Real. José többször is elmondta újságunknak, hogy nagyon örülne egy olyan játékosnak a csapatába, mint Neymar.
Nem tudtam, hogy reagálni a dologra. De lehet, hogy ez is csak egy pletyka. Miért ne szólt volna nekem, ha le akar szerződtetni máshova? Biztos, hogy hamis a dolog. De jobb a biztonság. Máris felhívom, hogy megkérdezzem tőle mi is van valójában. Gyorsan előkaptam a telefonom, majd tárcsázni kezdtem a már rég megszokott számot.
- Szia drágám.
- Szia. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy igaz de azért biztosra mennék. Találtam egy kis cikket rólad a neten. Igaz, hogy a Realhoz akarnak szerződtetni.
- Igen. Igaz. Épp most akartam hozzád menni, hogy elmondhassam ezt a remek hírt.
- És akkor most mi lesz velünk? Gondolom ott kell majd laknod. Madridban.
- Igen. Úgy a legegyszerűbb de te is velem jössz. Beszéltem Joséval. A Real edzőével, és azt mondták, hogy addig ameddig szükséges állják a hotel árát. Amíg nem találunk renden lakást.
- És mit gondolsz majd csak úgy itt hagyom Gusttavot?
- Nem. Beszéltem vele is.
- És? Mire jutottatok?
- Nekem azt mondta, hogy nyugodtan velem jöhetsz.
- Rendben. De azért én is beszélnék vele.
- Jól van. Akkor majd ma találkozunk. Szeretlek.
- Én is. - tettem le a telefont.
Nem tudom, hogy jó ötlet ez eggyel talán. Valami még is azt súgja, hogy menjek. Nem tudom, hogy mi, de késztetést érzek arra, hogy igent mondjak. Mindenesetre megvárom míg Gusttavo hazaér, és megkérdezem az ő véleményét is a dolgokról. Most, hogy így belegondolok. Madrid. Új légkör. Új emberek. Új lesz nekem ott minden. Nem vagyok egy félős ember, de ez még engem is megrémiszt. Igaz, hogy ott lesz nekem Neymar, de akkor is. Ő edzésen lesz. Én meg addig mit fogok majd csinálni? Dolgozni. Igen dolgozni fogok. Így már egyre jobban tetszik ez az ötlet, hogy Madridba menjünk.
- Szia. Megjöttem. -hallottam ahogy testvérem jelzi nekem, hogy itthon van. Ennek örültem, mert már nagyon szerettem volna beszélni vele erről az egészről. Így lesiettem az emeletről.
- Szia. Milyen napod volt?
- Gondolom mennyire érdekel. Na hova is akarsz te menni?
- Én? Sehova.
- Nekem a pasid nem ezt mondta.
- Ja. Madrid. Nem tudom, hogy mit csináljak.
- Ha csak én vagyok az akadálya, akkor mehetsz. Sokat gondolkodtam én is ezen. Hiszen felnőtt nő vagy. Anyát meg hagyd csak rám. Majd én elintézem.
- Mit akarsz? Miért vagy te ennyire kedves?
- Semmit. - felhúzott szemöldökkel tekintettem felé. - Na jó. Kettesben akartam lenni Sarahval. ( ő a testvérem barátnője. )
- Tudtam, hogy akarsz valamit.
- Oké. De most menj fel és pakold össze a cuccaid.
- Most?
- Hát holnap indultok.
- Nekem ezt eddig miért nem mondta senki? Na mindegy. Az emeleten leszek.
Holnap akkor irány Madrid. El sem hiszem. Gyorsan írtam Neymarnak egy üzenetet, hogy megyek és már pakolom a cuccaim. Olyan sok ruhám volt. Nem tudtam, hogy melyikeket vigyem el. Végül három bőrönd telt meg. Az egyikben szinte csak cipők, a másik kettőben meg ruhák voltak. Amikor már teljesen kész lettem mindennel, valami kopogott az ajtón.
- Gyere. - mondtam az ajtó túloldalán lévő embernek.
- Szia. - jött be Sarah a szobámba.
- Te is akkor tudsz jönni amikor már kész lettem a pakolással. Amúgy Szia.
- Miért nem szóltál? Jöttem volna előbb is.
- Most már teljesen mindegy.
- Szóval akkor most Madridba mész? Itt hagysz? Kinek a hülyeségeit fogom majd nap mint nap hallgatni?
- Azt hiszem azt a személyt lent találod.
- Hiányozni fogsz. -jött oda és ölelt meg.
- Nekem is nagyon hiányozni fogsz. Remélem, hogy sokat fogjuk látni egymást.
- Én is nagyon remélem.
Egy jó ideig még beszélgettünk majd megbeszéltük, hogy az utolsó estén együtt leszünk. Tartottunk egy két fős pizsamabulit. Átbeszéltünk mindent. Közben Neymar is felhívott, hogy holnap reggel 9kor indul a gép Madridba. Még aludni se nagyon tudtam annyira izgatott voltam a holnap végett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése